Isteni Ige Társasága - Societas Verbi Divini
  • Telefon:+36 94 562 208
  • E-mail:verbita@verbita.hu

Úrnapja

2015. június 7.

A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, amikor a húsvéti bárányt feláldozzák, tanítványai megkérdezték (Jézust): „Mit akarsz, hová menjünk, hogy elkészítsük számodra a húsvéti vacsorát?” Erre elküldte két tanítványát ezekkel a szavakkal: „Menjetek a városba. Találkoztok ott egy emberrel, aki vizeskorsót visz. Kövessétek őt, aztán ahová bemegy, ott mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezi, hogy hol van az a szállás, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elfogyaszthatom? Ő mutat majd nektek egy étkezésre berendezett, tágas, emeleti termet. Ott készítsétek el nekünk.” A tanítványok elmentek, s a városba érve mindent úgy találtak, ahogy megmondta; és elkészítették a húsvéti vacsorát. Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte, és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik, és mindnyájan ittak belőle. Ő pedig így szólt: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontatik. Bizony mondom nektek: nem iszom többé a szőlő terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom az Isten országában.” Ezután zsoltárt énekelve kimentek az Olajfák-hegyére.

Mk 14,12-16. 22-26

Elmélkedés:

Pünkösd, a Szentlélek eljövetelének ünnepe és az Egyház születésnapja után a liturgia egymás után három kiemelt ünnepet ünnepel. Szentháromság vasárnapján arra tanított minket, hogy Isten maga a Szeretet. Ez a szeretet az Atya teremtő, a Fiú megváltó és a Szentlélek megszentelő tevékenysége révén tapasztalható meg az ember számára. Úrnapján pedig az Eucharisztiáról, mint az isteni szeretet csodálatos és titokzatos jelenlétéről elmélkedünk.

Amikor Jézus életét nézzük, látjuk, hogy ő beállt az éhező és szomjazó emberek sorába. Elfogadta a kenyeret, amit Mária és József tört neki, s aztán maga is kenyeret tört övéinek. Elfogadta az apró, de mégis nagyszerű áldozatokat, amelyek körülszőtték földi életét, s meghozta a maga nagy áldozatát, hogy örök életet adó ételt, italt nyújthasson a benne hívőknek. Egy darab kenyérre mondta: „Ez az én testem”, egy ital borra mondta: „Ez az én vérem.” Bizonyos, hogy az Eucharisztia és az Utolsó Vacsorát megújító szentmise: titok. „Hitünk szent titka” – amint mondani szoktuk.

Szent Ferenc erről a Titokról, misztériumról elmélkedik a testvéreinek írt 1. Intelmében (14-22): „Nos tehát, emberek fiai... miért nem ismeritek meg az igazságot, és miért nem hisztek Isten Fiában? Íme, nap-nap után megalázza magát, mint akkor, mikoron királyi trónjáról a Szűz méhébe szállott alá; nap-nap után közénk jön alázatos külsőben; nap-nap után leszáll Atyja öléről az oltárra és a pap kezébe adja magát. És mint egykoron valódi testében jelent meg a szent apostoloknak, azonképpen most a szent kenyérben mutatja meg magát nekünk. És miként az apostolok testi szemeikkel csak testét látták, de lelki szemeikkel szemlélve Istennek hitték őt, mi is, bár testi szemünkkel csak a kenyeret és a bort látjuk, fontoljuk meg és higgyük szilárdan, hogy ez az ő élő és valóságos teste és vére. Így marad az Úr mindenkoron híveivel, amint maga mondja: Íme, én veletek vagyok a világ végezetéig.”

Tehát, kedves testvéreim, Úrnapján nem csak azt ünnepeljük, hogy értünk megtört testét és értünk kiontott vérét adja nekünk lelkünk táplálására, hanem azt is, hogy velünk maradt a világ végezetéig. És éppen ezért az úrnapi szentmise után körmenetet is tartunk. A körmenet nem karneváli felvonulás és divatbemutató, hanem az Oltáriszentségben köztünk lévő Jézust kivisszük a templomból, „megmutatjuk Neki” lakóhelyünket, és áldást kérünk életünkre, lakóhelyünkre, munkánkra..

Egyszer egy kisfiú bemegy a templomba, csendesen nézelődik és felfedezi az örökmécsest. Egy darabig nézi, majd megkérdezi a nagymamáját: „Mamika, ha az a lámpa majd zöldre vált, akkor mehetünk?” A mama bölcs válasza: Az a lámpa sohasem fog zöldre váltani. Az idők végéig jelezni fogja számunkra, hogy egy nagy titok van itt. Jézus marasztal bennünket, hogy ebben a rohanó világban lassítsunk és álljunk meg. Hiszen Ő maga mondta: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és terhek alatt görnyedtek, én felüdítelek benneteket! Vegyétek magatokra igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű. Bennem nyugalmat talál lelketek!” Az Oltáriszentség elővételezése annak az örök lakomának az Atya házában, amelyet Krisztus ígért meg nekünk. Az Oltáriszentség titkát így foglalja össze az Úrnapi antifóna: „Ó, szent vendégség, melyben Krisztust vesszük magunkhoz, megújítjuk szenvedésének emlékét, lelkünk eltelik kegyelemmel, és jövendő dicsőségünk zálogát nyerjük.” Amen

Loyd Pradeep Fernandes SVD