Názáret Missziósház
Pillanatkép a Názáret Missziósház múltjából
„Már 1916 óta dolgoztak az Isteni Ige Társaságának tagjai Dél-Baranyában, Máriakéménd búcsújáró helyen és környékén. De a körülmények nem engedték meg, hogy ebből a kezdeményezésből missziósház legyen. Hosszú várakozás után idén végre sikerült missziósházat alapítani a Budapesthez közeli Budatétényben," - írta Hansen Hubert atya 1924 őszén, a fiatal magyar rendtartomány elöljárója.
Budatétényben gyümölcsöskertek és szétszórt nyaralók váltogatták egymás akkoriban; ezek közül vásároltak meg egyet a verbita missziósok, melynek kis mérete miatt nem is adhattak volna találóbb nevet, mint a Názáret. Ez azonban megjelölte a misszionárius atyák és testvérek egyik nagy célját is, hogy a közösségben a Szent Család lelkületét alakítsák ki, hiszen a Missziósház alapfeladata volt, hogy a misszionáriusi hivatást érző fiatalok számára megadja a gimnáziumi képzést. Ekkoriban főleg német anyanyelvű verbiták vezették a kis közösséget, s így fölöttébb meghatározó szerepe lett az első három magyar rendtestvérnek, akik egyházmegyés papként léptek be a Társaságba ebben az időben. 1924-től 1928-ig a missziós növendékek száma 13-ról 74-re emelkedett. Magántanulói rendszerben kapták képzésüket a trianoni határon túlról menekült szerzetes tanároktól, és a ciszterci rend budai gimnáziumába jártak vizsgázni. A hirtelen fellendülés eredményeként az épület még a toldás ellenére sem tudta ellátni a feladatát, így 1928-30 között a kisszeminárium átköltözött Kőszegre.
Tíz évig a Názáret Missziósházban jobbára csak lelkipásztori és újságszerkesztői és kiadói feladatokat végeztek. 1939-ben a ház melletti budatétényi lelkészséget (melyet addig verbiták vezettek) plébánia rangra emelték, és az egyházmegye vette át a szolgálatot. Mivel azonban a misszió iránti érdeklődés egyre csak nőtt, a kőszegi Missziósház is kezdett szűkké válni, és így a képzés egy része visszakerült Budatéténybe, ahol nagy könnyebbséget jelentett az időközben megalapított budafoki premontrei gimnázium közelsége.
A viharos fejlődés ellenére a Názáret Missziósház is osztozni kényszerült a Magyar Egyház sorságban. 1950-ben a missziósoknak be kellett fejezniük a működésüket, és 1951-ben ki kellett költözniük a házból. Budatétényt illetve ekkor már a XXII. kerületet azonban nem hagyták el teljesen a verbiták. A missziós testvérek közül többen is letelepedtek a vidéken, és egyszerű munkásként éltek tovább a helybeliek között. Ahogy az embereket, úgy az épületeket sem kímélte meg a történelem. 1990-ben a helyükön csak a Kozmutza Flóra Általános Iskola és a 6-os számú Általános Iskola barak épülete állt. Ez utóbbit kapta vissza a Társaság, hogy 1998-ban elkezdhesse az építkezést, melynek eredménye a ma látható új Názáret Missziósház (2000) és a Szent Arnold Lelkigyakorlatos Ház (2006).
