Nagyböjt 1. vasárnapja
2016. február 14.
Jézus a Szentlélektől eltelve elment a Jordántól, s a Lélek ösztönzésére a pusztába vonult negyven napra. Itt megkísértette az ördög. Ezekben a napokban nem evett semmit sem, de végül is megéhezett. Ekkor így szólt hozzá az ördög: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy váljék kenyérré!” De Jézus ezt felelte: „Írva van, nemcsak kenyérrel él az ember.” Erre az ördög fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát. „Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom – mondta –, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz.” Jézus elutasította: „Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!” Ekkor Jeruzsálembe vitte, a templom párkányára állította és így szólt: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magad innét! Hisz írva van: Angyalainak parancsolta felőled, hogy oltalmazzanak; és: Kezükön hordoznak majd, nehogy kőbe üsd a lábad.” De Jézus ezt válaszolta: „Az is írva van: Ne kísértsd Uradat, Istenedet!” Miután az ördög minden kísértést végbevitt, egy időre elhagyta Jézust.
Lk 4,1- 13
Elmélkedés:
Jézus se volt szabad a kísértéstől, bár Isten Fia volt. Negyven napig böjtölt éjjel és nappal, amikor megéhezett, odalépett hozzá a kísértő, a sátán. Három külön alkalommal provokálja és megkísérti Őt is. Jézus mind a három alkalommal visszautasította. Érdemes lenne ezen elgondolkodnunk.
Az Evangélium nyitó mondatában azt hallottuk, hogy a Szentlélek vezetette őt a pusztába. Tehát Jézus tudta mi az Isten akarata életében, mert a Szentlélek vezetett Őt. Jézus bár Isten Fia volt, mégis kísértésbe esett. A sátán, a gonosz mindig körül jár, ezt tapasztalhatjuk, sokszor az emberek gyengeségét használja ki. Az embereket a hatalomra, a könnyű pénz megszerzésére kísérti.
A sátán erősebben cselekszik, amikor az ember Isten akarta, parancsai szerint az Ő szeretetében akar élni. Amikor kísértéssel szemben állunk, legyünk kitartóak és öntudatosak.
Jézus tudatában volt, tudta, hogy Ő az Isten Fia. A pusztai böjtölésben Istentől kapott sok erőt és kegyelmet. Jézus az Isten szava által el tudta utasítani a kísértéseket. Jézus az Isten akaratának engedelmeskedett. Ő döntötte, hogy Isten akarata szerint éljen. Nyilvánvalóvá válik ebből történetből, hogy Jézus mindenben hasonló lett hozzánk a kísértésben is, a bűnt kivéve.
Mi keresztények is mindig a kísértésekkel állunk szemben. Hogyan reagálunk a különböző helyetekben? Néha nehéz helyzetben találjunk magunkat. Nem tudjuk, merre kell mennünk. Ilyenkor gondoljunk Istenre, mert az Ő iránti bizalmunk nem enged kísértésbe esni.
A kísértéssel szemben kell állnunk, a kísértést kell legyőznünk. Csak akkor tudjuk legyőzni a kísértést, amikor imádkozunk és Isten szavai szerint élünk, úgy, mint Jézus a pusztában.
A nagyböjt számunkra legyen a szentség és a kegyelem ideje, tartsuk a bűnbánatot és újítsuk meg életünket. Éljük az életünket az evangéliumi Isten szeretetében, Isten kegyelmében és megbocsájtásában. Üdvözítőnk szenvedésére gondoljunk, aki kereszthalála és feltámadása által szerezte meg nekünk a megváltást. Mi Őt akarjuk követni a nagyböjti áldozatainkkal, lemondásainkkal, hogy általa majd a feltámadás dicsőségébe juthassunk.
Tete Remis SVD
