Társaságunk a világon
Nem diadalittas történelmi helyzetben jött létre a verbita missziósok közössége. Janssen Szent Arnold (1837 – 1909) német paptanár bismarcki egyházüldözés idején ismerte fel az idők jeleit arra, hogy felszólítsa a német népet Istentől kapott ajándékuk megosztására más, Jézus Krisztust nem ismerő nemzetekkel.
Lemondott jó megélhetést biztosító tanári állásáról, és vállalta, hogy a bizonytalan belpolitikai helyzet ellenére szervez egy missziósházat, ahol német papok is felkészülhetnek az evangelizációra. (A környező államokban már mindenütt voltak ilyen intézmények.) Mivel a bismarcki intézkedések miatt ezt Németországban nem lehetett megvalósítani, 1875. szeptember 8-án, Hollandiában, a német határ közelében lévő Steyl nevű faluban alapította meg az első Missziósházat. Ezért nevezik a verbitákat német nyelven steyli misszionáriusoknak ("Steyler Missionare").
KÖZPONTI HONLAP: https://www.svdcuria.org
Az első nehézségek elmúltával a taglétszám gyors növekedése lehetővé tette, hogy az Alapító már 1879. tavaszán kiküldhette az első két hithirdetőt Kínába. Az egyik a dél-tiroli származású Freinademetz Szent József volt, akit 2003. október 5-én II. János Pál pápa az alapítóval együtt avatott szentté.
Szent Arnold kitartása és ötletessége egyre szélesebb utat nyitott a Társaság fejlődése előtt, és előbb Ausztriában, a Bécs melletti Mödlingben, majd a kultúrharc enyhülésével a ma Lengyelországhoz tartozó Nysa városában (akkoriban Németországhoz tartozott Neiße néven) létesített egy-egy új missziósházat. Ekkor már a német hatóságok kifejezetten támogatták, sőt igényelték a missziósok munkáját. Így kerültek verbiták az akkori német gyarmatok egy részére, Togóba és Pápua Új-Guineába. Igyekeztek gondoskodni a tengerentúli német telepesekről is Észak- és Dél-Amerikában. Ezekből a kezdeményezésekből indultak ki azután azok a nagy missziós vállalkozások, melyekben egyre több nemzetiség vett részt, és melyeknek részeseivé lettek a frissen keresztény hitre tért őslakók leszármazottai is.
Az alapítás idején Szent Arnoldnak és kis közösségének komoly szüksége volt a konyhában és a mosodában a szorgos női kezekre. Évek multával ezek a mélyen vallásos és elkötelezett fiatal hölgyek voltak azok, akik Isten hívásának engedelmeskedve kérték Szent Arnoldot, adja meg számukra a lehetőséget, hogy mint szerzetesek járulhassanak hozzá a hithirdetés a nagy művéhez. Hosszú gondolkodás és sok imádkozás után Szent Arnold 1889. december 8-án Steylben megalapította a Szentlélek Szolgálói Missziós Nővérek kongregációját. Magyarországon többször is megkísérelték a letelepedést, de a történelem viharai rövid időn belül mindig tönkretették a fiatal kezdeményezéseket.
Emellett Arnold atya számára az is egyértelmű volt, hogy a misszió eredménytelen az állandó imádság támogatása nélkül. Ezért alapította meg 1896 december 8-án a Szentlélek Szolgálói Örökimádó Missziós Nővérek közösségét, akik éjjel-nappal állandó szentségimádásban könyörögnek a misszionáriusokért, a hithirdetés ügyéért és az egész egyházért. 2008. november 15-e óta hazánkhoz legközelebb a szlovákiai Nyitrán találkozhatunk velük.