Isteni Ige Társasága - Societas Verbi Divini
  • Telefon:+36 94 562 208
  • E-mail: contact@verbita.hu

Évközi 5. vasárnap

2016. február 7.

Amikor egyszer a Genezáret tavánál állt, nagy tömeg sereglett oda hozzá, hogy hallgassa az Isten szavát. Látta, hogy a tó partján két bárka vesztegel. A halászok kiszálltak, és a hálót mosták. Beszállt hát az egyik bárkába, Simonéba, s megkérte, hogy lökje egy kicsit beljebb a parttól. Aztán leült, és a bárkából tanította a népet. Amikor befejezte a tanítást, így szólt Simonhoz: „Evezz a mélyre, és vessétek ki a hálótokat halfogásra!” „Mester, egész éjszaka fáradoztunk, s nem fogtunk semmit, de a te szavadra, kivetem a hálót” – válaszolta Simon –, és így is tett, s annyi halat fogtak, hogy szakadozni kezdett a háló. Intettek a másik bárkában levő társaiknak, hogy menjenek segíteni. Mentek is, és úgy telerakták mind a két bárkát, hogy majdnem elsüllyedt. Ennek láttán Simon Péter Jézus lábához borult, és e szavakra fakadt: „Uram, menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok!” Mert a szerencsés halfogás láttán társaival együtt félelem töltötte el. Hasonlóképpen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, Simon társait. De Jézus így szólt Simonhoz: „Ne félj! Ezentúl emberhalász leszel.” Kivonták a hajókat a partra, és mindenüket elhagyva követték.

Lk. 5, 1- 11

Mindent elhagytak

Kevés olyan pillanat van az ember életében, amikor mindent hátrahagy és elmegy. Így cselekedni, általában veszélyt, pánikot, félelmet jelent. „Mindent elhagyni” egyet jelent a „feladni” szóval, elfutni valami elől. Gondoljuk egy földrengésre… Egy meglepetésre, ami arra késztet bennünket, hogy elfeledjünk mindent, amit előtte meg akartunk tenni. Mindannak ami a meglepetés előtt folyamatban volt már nincs értelme. Gondoljunk egy családtagra, akit régen láttunk és hirtelen megjelenik előttünk…

Véleményem szerint Péter nem a pánik, sem pedig a meglepetés miatt hagyott ott mindent, főleg hogy Jézus nem volt családtagja, vagy egy régen látott jó barátja sem. Számára a Jézussal való találkozás egy olyan esemény volt, amit addig még soha nem tapasztalt életében. Istent látja Jézusban; megérti, hogy ilyen esemény csak egyszer történik az ember életében, hogy Jézus nem egy akármilyen közönséges ember és hogy meghívása nem egy mindennapos alkalom.

A Jézussal való találkozás pillanatában, Péteren a fáradtság, elbátortalanodás, kimerültség uralkodik. Nincs, amit hazavigyen, mert hiába dolgozott, nem fogott semmit. Péter egy példa minden olyan embernek, aki néhány barát társaságában nem tudja, merre menjen tovább. Találkozni Istennel, ilyenkor az utolsó dolog, ami az ember gondolatain átsurran. Mégis pontosan abban a pillanatban jelenik meg Jézus, aki hozzánk intézi szavait: Vesd vízbe hálódat! Olyan mintha azt mondaná nekünk Jézus: Most az én időm, most következik az a pillanat, amikor te velem fogsz dolgozni. Rendkívüli Péter reakciója, a halászat után a félelem teljesen körülveszi. Természetesebbnek találnánk, látni őt örömmel telve… Nehéz elmagyarázni, mi történik az ember szívében, amikor a kínból áttér az önkívület állapotába. A félelem, egy mély érzés az emberi természetnek, amikor az ember rájön, hogy ő csak egy halandó lény és Isten megmarad Istennek, még akkor is, amikor a teremtményével beszél. Egy vallási tapasztalat, egy valós találkozási pillanat, azzal, Aki bennünket megteremtett. Jézus, mint a természet ura mutatkozik meg annak, akit meghív, akinek szüksége van hittérítőkre, emberekre, akik hirdetik az Igét. „Jöjj és kövess!”: Ezeket a szavakat halljuk nyomatékosan a mai vasárnapon.

Hurgoi Sándor SVD