Isteni Ige Társasága - Societas Verbi Divini
  • Telefon:+36 94 562 208
  • E-mail:verbita@verbita.hu

Évközi 33. vasárnap

2015. november 15.

Azokban a napokban, amikor a gyötrelmek véget érnek, a Nap elsötétedik, a Hold nem ad világosságot, a csillagok lehullanak az égről, és a mindenséget összetartó erők megrendülnek. Akkor majd meglátjátok az Emberfiát, amint eljön a felhőkön, hatalommal és dicsőséggel. Szétküldi angyalait, és összegyűjti választottait a szélrózsa minden irányából, a föld szélétől az ég határáig. Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Így ti is, mihelyt látjátok, hogy ezek mind bekövetkeznek, tudjátok meg, hogy közel van, már az ajtóban. Bizony mondom nektek, nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek be nem következnek. Az ég és föld elmúlnak, de az én szavaim nem múlnak el. Ám azt a napot vagy órát senki sem tudja, az ég angyalai sem, sőt még a Fiú sem, csak az Atya.

Mk 13, 24-32

Elméldedés:

Egy levél, amelynek van egy neve: REMÉNY

Ősszel a természet csupasz marad a levelektől és gyümölcsöktől, elkészül a téli fagyra és a tavaszi újjászületésre. Olyan ez, mint egy állandó halál és feltámadás. Figyelemre méltó, az evangélium és első olvasmányban szereplő kifejezések, amelyek a halálról és pusztulásról beszélnek. Olvasva a szövegeket, olyan mintha a világmindenség őszének lennénk a tanúi. Annyi különbséggel, hogy nem a levelek hullnak le, hanem a csillagok, akik számára mintha befejeződne az életnek egy szakasza.

Jézus miért beszélt ilyen nyugtalanító dolgokról? Minden bizonnyal nem a félelmet akarta kelteni, mint ahogyan ma sok próféta teszi a világvégéről. Jézus mindig bátorít és bizalmat ad. Ne feledjük el, hogy apostolaihoz intézi szavait, akiknek soha nem akart hiábavaló szenvedést okozni. Mint minden más beszédében, Jézus itt is csakis szeretetből ejti ki e szavakat.

Sokszor azt gondoljuk, szeretetnek hívjuk azt, amikor eltitkoljuk az igazságot szeretteink előtt, hogy azáltal ne okozzunk szenvedést nekik. Mi haszna hazugságokra építeni, amikor előbb-utóbb az élet olyan igazságok elé állít, amelyekre egyáltalán nem vagyunk felkészülve.

Éppen ezért Jézus sem akar semmit sem eltitkolni tanítványainak a jövőről illetően, még akkor is, ha ez a jövő nyugtalanságot eredményez a szívekben. Apokaliptikus nyelvezetet használ, megjövendöli a templom pusztulását, ami a nemzet hiúsága volt, apostolainak pedig érthetővé teszi, hogy halálának napja közeledik, és akkor majd a nap elveszti ragyogását, és sötétség borítja be a földet.

Ha körül akarnám írni Jézusnak e szavait, ez lenne a mondanivalója: Ne bízzatok nagyon biztonságotokban és jólétetekben. Utatokon mindig találkoztok előre nem látható eseményekkel. Ha a csillagok, a nap és a hold lehullhat az égből, ugyanúgy a ti életetekben is hány olyan dolog tűnhet el egy pillantásra, amit ti biztosnak és szilárdnak tartotok.

Azonban Jézus nem áll meg az élet tragikus és múló voltánál. Rögtön a szörnyű képek után beszél tanítványainak a fügefalevélről, mai evangéliumunk, központi eleméről. Egy levél, amely jelentős nevet kap: remény. A mai vasárnap Jézus ezt az üzenetét használja központi elemnek.

Senki sem mentes ebben, az életben a megpróbáltatásoktól, olyan pillanatoktól, amikor azt érezzük, hogy minden összedől körülöttünk. Viszont mindig van egy kis mosoly is a könnyek között. Lényeges, hogy mindent helyezzünk Isten kezébe: a boldog és szomorú napokat, örömöket és nehézségeket, mindazt, ami volt és ami lesz. Ámen

Hurgoi Sándor SVD