Évközi 32. vasárnap
2015. november 8.
Tanítás közben ezt a figyelmeztetést adta: „Óvakodjatok az írástudóktól! Szeretnek hosszú köntösben járni, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Szívesen elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, közben színleg nagyokat imádkoznak: annál szigorúbb ítélet vár rájuk.” Ez után leült szemben a kincstárral és figyelte, hogy dob a nép pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De aztán jött egy szegény özvegy, s csak két fillért dobott be. Erre odahívta tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, ami csak szegénységétől telt, egész megélhetését.”
Mk 12, 38- 44
Kedves Testvéreim!
Szeretet áldozat: Az ember két módon adakozhat másoknak. Először akkor, amikor bőségben van talán nincs szüksége többre, talán fölösleges hordozni magának ezeket a vagyonokat. Másodszor a kevésből is ad az ember, de csak áldozattal. Az ember mind a két alkalommal szeretetből ad másiknak.
De a kérdés felmerül, melyik adakozás számít többet, vagyis értékesebb? Természetesen az áldozattal való adás többet számít, mint a csak a bőségből.
Kalkuttai Boldog Teréz anya egyszer azt mondta: „Adj addig, ameddig nem fáj.” Egyértelmű, a szeretet áldozatáról beszélt. Az anyagi lemondásról és a kényelmes élet lemondásáról. Lehet sok mindene az embernek, de a szeretet áldozat miatt úgy él, mint a nélkülöző.
Adni mindig jobb, mint kapni. A javakat adni, azt jelenti, hogy kész vagyok megosztani, az életemet, a jóságomat, a szeretetemet és nyitott vagyok a felebarátaim iránt.
A mai evangéliumban a szegény özvegyasszony is ezt tette, amikor két fillért dobott a perselybe. Ő kevésből adakozott és ezzel fejezte ki a szeretetét mások iránt.
Amikor adunk valakinek, nem veszítünk el semmit, inkább visszakapunk mindent duplán a jó Istentől, mert aki ad, az kap. Biztos, amit az Istentől kapunk, senki mástól nem kaphatjuk.
A szeretet áldozatának óriási gyümölcse van. Jézus Krisztus feláldozta önmagát, a mi bűneink bocsánatáért, ami üdvösségünkért. Meghalt értünk, hogy életünk legyen és bőségben legyen. Ő meghalt, de a halála által mi új életet kaptuk. A halála által elnyert bennünket mindörökre.
Tanuljunk meg mi is szeretet áldozatokat hozni, a mi életünkben, mert ez az áldozatunk soha nem hiábavaló, hanem Isten majd megjutalmaz bennünket.
Tete Remis SVD
