Isteni Ige Társasága - Societas Verbi Divini
  • Telefon:+36 94 562 208
  • E-mail:verbita@verbita.hu

Évközi 29. vasárnap

2016. október 16.

Egyszer arról mondott nekik példabeszédet, hogy szüntelen kell imádkozni, és nem szabad belefáradni. Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, Istentől nem félt, emberektől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Elment hozzá, s kérte: Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben. Egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: Igaz, Istentől nem félek, embertől nem tartok, de annyira terhemre van ez az özvegy, hogy igazságot szolgáltatok neki, nehogy végül nekem jöjjön és arcul üssön.” Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró? Hát az Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá kiáltanak? Megváratja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik. Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”

Lk 18,1- 8

Elmélkedés:

Krisztusban kedves testvérek!

A mai olvasmányoknak legfontosabb témája az imádság. Ezek arra figyelmeztetnek bennünket, hogy bizalommal, szüntelenül és kitartóan imádkozzunk Istenhez. Ahogy az evangéliumban hallottuk, Isten biztosítja az igazságosságot a rászorulóknak, azoknak, akik kitartóan könyörögnek.

A mai evangéliumban olvastuk, hogy az özvegyasszony elment a bíróhoz és kitartóan kérte, hogy tegyen igazságot az ellenségével szemben. Habár a bíró nem volt könyörületes, nem volt kedves az emberekhez, és az Istentől sem félt, mégis meghallgatta az özvegyasszony imádságát. Ha az Istentől nem félő bíró is meghallgatta az özvegyasszony kiáltását, akkor hozzánk könyörületes és jóságos Istenünk menyire inkább meghallgatja a mi imádságunkat, kérésünket. A mai Jézusi példabeszéd azt mutatja, hogy imádságainkban szükség van a türelemre. Az özvegyasszony mindannyiunk számára jó példakép.

Mi viszont nem várhatjuk el Istentől, hogy mindent azonnal megadjon nekünk, amiért imádkozunk. Isten nem azt ígérte, hogy bármiért is imádkozzunk, azt mi mind megkapjuk. Ő tudja, mire van szükségünk, és mint egy gondviselő apa csak azt adja meg, ami nekünk javunkra válik. Valójában a mi Istenünk tudja legjobban, hogy nekünk mire van szükségünk, hiszen egyedül Ő látja életünket teljességben, egyedül Ő tudja, hogy mikor, mire és hogyan van szükségünk. De kérnünk kell tőle állhatatosan, ahogyan a kisgyermek kér édesanyától és édesapjától.

Jézus azt mondta, hogy ne kedvetlenedjünk el imádságunkban, hanem alázatosan mondjuk: „legyen meg a Te akaratod”. Az őszinte és kitartó imádság képessé fog tenni minket arra, hogy elfogadjuk Isten akaratát. Biztos, hogy minden embernek meg van saját elképzelése, hogy mire van szüksége és mire nem.

Az imádságnak nem csak az a lényege, hogy mit kaptunk. Fontos, hogy elfogadjuk azt is, ha Isten – kérésünk ellenére - valamit adott meg. Ez nem azt jelenti, hogy Ő nem hallgat imádságunkra, csupán azt, hogy várja a megfelelő időt, hogy megkapjuk, amiért imádkoztunk.

Kérjük, a jó Istent, hogy adja meg nekünk ezt a kegyelmet, hogy tudjuk állhatatosan imádkozni és mindig mellette maradni.

P. Tete Remis SVD