Isteni Ige Társasága - Societas Verbi Divini
  • Telefon:+36 94 562 208
  • E-mail: contact@verbita.hu

Évközi 20. vasárnap

2015. augusztus 16.

Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.” Erre vita támadt a zsidók közt: „Hogy adhatja ez a testét eledelül?” Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élő Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennyből alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.”

Jn 6, 51-58

Elmélkedés:

Adunk, mert szeretünk! Az ember sokszor nemcsak a bőségből ad, hanem a kevésből is, mert ez az igazi szeretet kifejezése. A szeretet értékes, ezért nem tudjuk igazán értékelni.

Krisztus szeretett bennünket, ezért Ő is ki akarta fejezni a szeretetét irántunk. Jézus a legértékesebb dolgot adta értünk, azaz önmagát. Adta saját testét és vérét értünk, mindannyiunkért.

Amikor a kafarnaumi zsinagógában a zsidó népnek hirdette, hogy Ő az mennyből alászállott élő kenyér, amelyet Ő ad, az Ő teste világ életéért, akkor ott nem értették meg ezt a misztériumot. Ellenkeztek, ezért támad vita köztük.

Ez a misztérium az utolsó vacsoránál lett világossá, amikor megalapította az Eucharisztiát az Ő követői számára. Ezt a misztériumot ma már világosan értjük minden Szentmisében az átváltoztatáskor és az Úr felmutatáskor. Ez számunkra értékes ajándék. Ez nem csupán ajándék, hanem nagy áldozat. Jézus annyira szeretett bennünket, ha bár bűnösök voltunk, hogy odaadta önmagát értünk. Jézus szerette az embereket, most is szeret és örökre szeretni fog bennünket. Biztos ebben nincs kétségünk. Jézus szeret bennünket, azért akar velünk maradni örökre. Azért Ő minden szentmisében, minden Oltáriszentségben jelen van. A kenyér és a bor színében jelen van Jézus köztünk.

Isten telhetetlen adakozó, és ezért Jézus által nemcsak azt adja nekünk, ami övé, hanem önmagát adja szeretete bizonyságaképpen. „Én vagyok a mennyből alászállt kenyér:” Ezzel nemcsak végtelen emberszeretetét nyilvánította ki, hanem figyelmeztet arra a körülményre, hogy nélküle nem élhetünk isteni, kegyelmi életet. Emberi életünk elképzelhetetlen az igazság, a szépség, a jóság tápláléka nélkül. Jézus azonban továbbment ennél, amikor a kegyelme által kijavította életünket az isteni élet ajándékával gazdagította meg.

Nem hiába mondjuk, hogy az eucharisztia, vagyis szentmise a keresztények életének a forrása és csúcsa. A szentmisében mi olyan közel állunk Krisztushoz, mint bárki más. A szentáldozás által mi mindannyian eggyé válunk Jézussal. Ez a mi hitünk, és ebben hiszünk.

A szentmise mondhatnám a szeretet lakodalma, ahova Jézus meghív minket, mint a házi gazda, hogy részesüljünk az Ő testéből és véréből. Ezt népszerűen Agapénak szoktunk nevezni. Ahol csak mi és Jézus van jelen. Ahol csak Isten és az ember van ezen az ünnepségen.

Nyilvánvaló, hogy a kenyér akkor táplálja életünket, ha elfogyasztjuk. Egy másik ember akkor gazdagítja életünket, ha elfogadjuk ajándékát. Ez az elfogadás a keresztény ember alapállása. Jézus nem azért jön hozzánk, mert szüksége van ránk. Jézus nem azért jön hozzánk, mert buzgóságunkkal, esetleg példás életünkkel ezt kiérdemeltük. Jézus azért jön, mert szeret. Ez a szeretet pedig nem éri be kevesebbel, mint önmaga elajándékozásával. Ez történik minden szentmisén, minden szentáldozásban. Ha ezt valóban elhinnék, ha visszhangra találna bennük szeretete, akkor senki sem maradna távol az Úr asztalától.

Tete Remis SVD