Évközi 2. vasárnap
2016. január 17.
Harmadnap menyegzőt tartottak a galileai Kánában, amelyen Jézus anyja is ott volt. Jézust is meghívták a menyegzőre, tanítványaival együtt. Amikor fogytán volt a bor, Jézus anyja megjegyezte: „Nincs több boruk.” Jézus azt felelte: „Mit akarsz tőlem, asszony! Még nem jött el az én órám.” Erre anyja szólt a szolgáknak: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” Volt ott hat kőkorsó, a zsidóknál szokásos tisztálkodás céljára, mindegyik két-három mérős. Jézus szólt nekik: „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” Meg is töltötték azokat színültig. Ekkor azt mondta nekik: „Most merítsetek belőle, és vigyétek oda a násznagynak.” Odavitték. Amikor a násznagy megízlelte a borrá vált vizet, nem tudta honnan való – a szolgák azonban, akik a vizet merítették, tudták –, hívatta a násznagy a vőlegényt, s szemére vetette: „Először mindenki a jó bort adja, s csak amikor már megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te meg mostanáig tartogattad a jó bort.” Ezzel kezdte meg Jézus csodajeleit a galileai Kánában. Kinyilatkoztatta dicsőségét, s tanítványai hittek benne.
Jn 2, 1- 11
Elmélkedés:
Maga az Úr Jézus hajol le…
Krisztus Urunk ezzel kezdte meg nyilvános működését, megváltó munkáját, hogy megjelent egy menyegzőn és megjelenésével megszentelte a házasságot. Sőt azzal, hogy ez volt első nyilvános ténykedése, hogy ezzel kezdte meg nyilvános működését és tanítását, rámutatott arra, hogy legelsőnek a házasság megszentelését tartja.
Mindenesetre azért, mert a házasság az emberi társadalom alapja, jövőjének, boldogságának, vagy boldogtalanságának a forrása. Krisztus Urunk azt akarta, hogy ez az alap szilárd legyen, hogy ebből a forrásból boldogság fakadjon. Ezért jelent meg a kánai menyegzőn, ezért szentelte meg isteni jelenlétével.
Jézus megjelenése a kánai menyegzőn már elárulta, hogy az Üdvözítő a házasság intézményét meg fogja szentelni. Amint tényleg így is történt. Mert Krisztus vallása a házasságkötést nemcsak vallásos szertartásokkal, ünnepi ruhákkal, pompával veszi körül, hanem azt szentséggé tette s így ezt a természetes életszerződést magasabb, természetfölötti szférába emelte.
Jézus nemcsak a kánai menyegzőn jelent meg, hanem jelen van minden hívő esküvőjén. Jelen van, amikor a két szerelmes szív egymásra talál, és akkor is jelen van, amikor a két szív, a házasság szentségével egybeforr. Ugyanis az Ő mindenható keze forrasztja össze a szíveteket a házasság szentségének erejével.
Ez a keresztény házasságnak az igazi mélységes értelme, nagysága, magasztossága. Maga az Úr Jézus hajol le a menyasszonyhoz és a vőlegényhez, hogy örökre összekösse őket. Ez adja meg a keresztény házasságnak a nagy erejét és ugyanakkor biztonságát is; mert az ily módon összeforrasztott szentséget, az ember nem bonthatja meg. „Amit az Isten összekötött, azt ember szét ne válassza!
P. Juhos Ferenc SVD
