Isteni Ige Társasága - Societas Verbi Divini
  • Telefon:+36 94 562 208
  • E-mail:verbita@verbita.hu

Évközi 15. vasárnap

2016. július 10.

Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye. „Mester – szólította meg –, mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” Megkérdezte tőle: „Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?” Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, felebarátodat pedig, mint saját magadat.” „Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz!” – válaszolta neki. De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól: „Kit tekintsek felebarátomnak?” Erre Jézus átvette a szót: „Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment. Rablók kezébe került. Ezek kifosztották, véresre verték, és félholtan otthagyták. Történetesen egy pap tartott lefelé az úton. Észrevette, de elment mellette. Ugyanígy közeledett egy levita is. Látta, de továbbment. Végül egy szamariainak is arra vitt az útja. Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. Odament hozzá, olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte, magát az embert pedig felültette teherhordó állatára, elvitte egy fogadóba és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel: Viseld gondját, és ha többet költenél, visszatérve megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt az igazi felebarátja annak, aki a rablók kezébe került?” „Aki irgalmas szívű volt iránta” – felelte. Jézus így folytatta: „Menj és tégy te is hasonlóképpen.”

Lk 10, 25- 37

Menj és hasonlóan cselekedj!

Ki az én felebarátom? Ezt a kérdést tette fel Jézusnak az a törvénytudó, akiről a mai evangéliumban hallottunk. Jézus egy példabeszédet mondott az irgalmas szamaritánusról, aki vallásától, kultúrájától, nyelvétől eltekintően lehajol és észreveszi a szükségben szenvedő emberben Isten képét. A beszélgetésük végén buzdításként elhangzik Jézus szava a törvénytudó felé: „Menj, és hasonlóan cselekedj!”

A mai világ tele van olyan emberrel, akinek szüksége van egy felebarátra, aki lehajol, és segítő kezeivel felemeli a föld porából. Elég bekapcsolni a TV-t, internetet, és máris az ember szembesül a sok káosszal, nyomorral, éhínséggel… „Hála a Jó Istennek, hogy nálunk ez nem így van,” gondoljuk sokszor a rémisztő hírek láttán, amikor ember más ember életével játszik, némely esetbe ki is oltja. Megromlott világban élünk, a pusztulás felé tartunk. Éppen ezért szeretnénk elkerülni a süllyedést. Hogyan? Nem tudjuk a világot megváltoztatni, mert magunk nem akarunk változni. Közömbösek vagyunk, mint a mai evangélium szereplői: rablók, pap és levita, és kitudja hány más ilyen ember lehetett, akit Jézus itt nem említett meg. Közömbös, szívtelen ember vagyok én is, amikor bezárkózom saját világomba, és élem a saját kényelmes, romboló életemet. A mai világ semmivel sem volt jobb vagy rosszabb a régi világnál. Jézus idejében és most is voltak rossz emberek! De voltak és vannak olyanok is, akik JÓK. Akarnak valamit tenni, mint a mai irgalmas szamaritánus. Akarsz az én felebarátom lenni? Akarsz valami jót tenni? Győzd le magad, önzőségedet, közömbösségedet, kezdj el élni, engedd, hogy az Úr Jézus segítsen rajtad. Tanulj meg adni, apró dolgoknak örülni, a felebarátra összpontosítani. Ne félj megnyílni. Az irgalmas szamaritánus nem fél, hanem kinyitja a szívét, és annak adja, akinek szüksége van rá. „Menj és hasonlóan cselekedj!” Ne várd meg, hogy a világ változzon, hanem te magad változzál! Krisztusnak szüksége van rád, hogy általad emberi életeket megmentsen az örök életre.

Drága Jézus, megtanítottad nekünk, hogyan szeretni a felebarátot. Segíts bennünket, mindenkit szeretni. Ámen

Hurgoi Sándor SVD