Isteni Ige Társasága - Societas Verbi Divini

Évközi 14. vasárnap

2016. július 3.

Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült. Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásra. Menjetek! Úgy küldelek benneteket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit ne üdvözöljetek. Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll békességetek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ott abban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert a munkás megérdemli a maga bérét. Ne járjatok házról házra. Ha egy városba érkeztek és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa! De ha betértek valamelyik városba és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de azért tudjátok meg: Közel van az Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodoma sorsa könnyebb lesz azon a napon, mint azé a városé.

A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, nevedre még az ördögök is engedelmeskedtek nekünk.” Így válaszolt nekik: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek. Nem fog ártani nektek semmi. De mégse annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”

Lk 10, 1-12. 17-20

A béke hordozója

Van egy szép latin közmondás, „Ha vendég jön a házba, akkor Jézus jön hozzánk.” Bizonyára van több olyan élményünk, is mikor egy vendég elment tőlünk és ereztük, hogy milyen békesség töltötte meg az ő látogatása közben, vagy utána otthonunkat.

Jézus a mai evangéliumban többek között azt is mondja: „Ha betértek egy házba, először ezt mondjátok: Békesség e háznak!” (Lk.10,5) Milyen békességre gondol Jézus?

Ha Jézus tanítványa belép egy házba, minden lakójának békességet visz. Így kezdi: mi is szoktuk mondani: „Békesség e háznak és minden lakójának!” – mit is jelenthet ez egy háztartásban, egy családban? Krisztus tanítványai, úgy érkeznek, mint az ő királyságának hírnökei, tehát amikor az a béke köszöntésével betérnek egy családhoz, az nem csak formalitás, nem csak illemszabály követése. Amit Krisztus hírnökei, apostolai, misszionáriusai visznek, hirdetnek az üdvösséges hatalom, csodatévő ereje Isten Országának, ami ráköszönt arra a házra. Az ilyen kegyelemmel eltelt ház, magában hordozza Jézus békéjét. Viszont ha a ház nincs kész arra, hogy elfogadja Istent és az ő küldötteit, ha nem válaszol a béke köszöntésére örömmel és elfogadással, a küldöttek tehetetlenek, nem tudnak semmit tenni. A béke, melyet kívántak és felkínáltak, visszaszáll rájuk.

Kérdezzük csak meg, hogy mi többre van szüksége a mai világnak, a nemzetnek, a közösségeknek, a családoknak, az egyéneknek, mint békére. A kérdés az, hol keressük? Különböző helyeken és különböző eseményekben. Szent Maximilián Kolbe atya azt kérdezi: Mit jelent ez a béke? Először is a tiszta lelkiismeret békéje. A világ vágyik a békességre, nem találja. Csak az Úr Jézus, aki győzött a halál felett, adhatja meg az igazi békét. Tapasztalatból tudjuk, hogy a békés a békeszerető, a békét sugárzó ember, vonz bennünket. Jézus azt akarja, hogy békét vivő, békét hirdető emberek legyünk.” Ugye senki sem adhatja azt, amije nincs. Azok az emberek, akik helyet adnak Istennek a szívükben, ott béke van. Az az ember valóban békét teremt maga körül. Mi is tartozzunk közéjük!

Juhos Ferenc SVD