Isteni Ige Társasága - Societas Verbi Divini
  • Telefon:+36 94 562 208
  • E-mail: contact@verbita.hu

Évközi 13. vasárnap

2015. június 28.

Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele.

Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”

Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.

(Mk 5, 21-43)

A mai evangélium két csodáról ad hírt. Egyik gyógyítás, a másik halott feltámasztás. Mindkét esetben tetten érhető Jézus isteni hatalma. Miközben hatalmas tömeg tolongott Jézus körül, egy évek óta különös betegségben szenvedő nő furakodott a közelébe, hogy megérintse. És nem volt hiábavaló a kitartó erőfeszítése, mert Jézus közvetlen közelében meggyógyult. Jézus pedig személyes kapcsolatot keresett vele. Nem akarta, hogy arcnélküli, tömeg ember legyen ez a betegségből meggyógyult nő, hisz megtapasztalta Jézus személyes törődését. Küldetést is kapott, Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.''

A másik történet egy zsinagógai elöljáró halott lányának a feltámasztása. Jézus még beszélt a meggyógyult asszonnyal, amikor hírül hozták, hogy a lány meghalt, fölösleges fárasztani a mestert. Jézus azonban kitart, és ezt kéri az apától is: ,,Ne félj, csak higgy!” És bebizonyította, hogy neki halottat feltámasztani, annyi, mint valakit álomból felébreszteni: „Nem halt meg a gyermek, csak alszik.” Mennyire szomorú, hogy „azok kinevették.” És milyen figyelmes az Úr, még arra is neki volt gondja, hogy a lány éhes, és szólt, hogy adjanak neki enni. Mindez Jézus szeretetének, személyes törődésének megfogható jele.

Testvéreim, ezeket a történeteket olvasva azon csodálkozom el először, hogy a kérő embernek nincs egyetlen felesleges szava sem. Gondoljunk csak bele: ha valakitől valamilyen szívességet várunk vagy kérni szeretnénk valamit, először agyba-főbe dicsérjük, hogy jóindulatát felkeltsük, és ne utasítson vissza minket. Elmondjuk neki, hogy ő a legügyesebb és egyedül ő képes megoldani a problémánkat. Megdicsérjük hozzáértését, kifejezzük elismerésünket és csak utána fogunk bele, hogy tulajdonképpen mit is szeretnénk. Az evangéliumi történetben egészen másként történik mindez. A gyógyulni akaró asszony például meg sem szólal. Nem akar beszélni a bajáról, nem akarja magára vonni a figyelmet, azt reméli, hogy titokban megoldódik az ügye. És ott van a másik esetben Jairus, aki odalép Jézushoz és megszólal: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” (Mk 5,23). A lehető legrövidebben fogalmazza meg kérését. Nem udvariaskodik, nem magyarázkodik, nem hivatkozik társadalmi tisztségére és feladatára, nem részletezi kislánya betegségét. Mennyire csodálatos, hogy Isten ért az ember olykor nehezen megfogalmazott néhány szavából is. Isten ért a gondolatainkból, még azt is tudja, amit nem merünk vagy nem tudunk kimondani.

Testvéreim, ezekben a történetekben a legfontosabb elem a hit. A meggyógyult asszonyhoz így szól Jézus: „A hited meggyógyított téged” (Mk 5,34)! A csodát Jézus tette, az ő isteni erejének köszönhetően nyerte vissza egészségét az asszony, de mindennek feltétele volt a hit, az asszony hite. Az elöljárót, Jairust így bátorítja Jézus, amikor meghozzák a hírt, hogy beteg kislánya időközben meghalt: „Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,36). A hit tehát az ő esetében is a csodához tartozó fontos elemként jelenik meg. Ki kell egészítenünk mindezt azzal, hogy szinte kivétel nélkül minden más csodás gyógyítás esetében a hit feltétele a gyógyulásnak. Legyen szó vakokról, leprásokról, mozgásképtelen bénákról vagy más betegségben szenvedőkről, ők vagy hozzátartozóik mindig kifejezik hitüket, és ezután történik meg a csoda. Az is igaz továbbá, hogy ezek a csodák sok esetben hitet ébresztenek az emberekben, akik látják őket.

Tehát, testvéreim ma ez a két evangéliumi történet arra tanít bennünket, hogy hittel forduljunk kéréseinkkel Istenhez, és az ő napjainkban tapasztalható jócselekedetei ébresszenek hitet bennünk. Imádkozzunk, Urunk, Jézus Krisztus! Sokszor nem szavakkal válaszolsz kérdéseinkre, hanem csendesen átölelsz bennünket, amikor hozzád fordulunk. Életünk során mindig érezhetjük jelenlétedet és segítségedet. Add, hogy a bajban és a veszélyben soha ne essünk kétségbe, hanem mindig hozzád forduljunk! Add, hogy ne féljünk, ha veszélyben van az életünk, csak higgyünk az örök életben! Mert örök életünk és üdvösségünk nem lehet veszélyben, ha veled élünk és veled halunk meg. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk Ámen.

Fernandez Loyd SVD