Isteni Ige Társasága - Societas Verbi Divini
  • Telefon:+36 94 562 208
  • E-mail:verbita@verbita.hu

Évközi 11. vasárnap

2015. június 14.

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek:

„Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.” Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.” Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.

Mk 4,26-34

Mi a Mennyek országa? Hogyan képzeljük el ezt az országot? Tényleg egy nehéz dolog, amely nem létezik egy formában. Menjünk vissza a közel kétezer évvel ezelőtti Palesztinába, akkor olyannyira új és szokatlan volt, hogy Jézusnak muszáj volt példabeszédekben tanítani. Új volt az, hogy Isten nem a haragvó és bosszúálló Isten, hanem a mi jóságos mennyei Atyánk. Új volt az, hogy az ember halála után nem az alvilág sötétségébe kerül, hanem meg van hívva arra, hogy Isten csodálatos életében és boldogságában részesüljön. Új volt az is, hogy Isten hajlandó megbocsátani a bűnösnek, és nem kell annak egy reménytelen állapotban végigélni életét.

Mikor pünkösdkor eljön a Szentlélek, akkor beigazolódnak Jézus Krisztus szavai, melyet az utolsó vacsorán mondott: "S a Vigasztaló, a Szentlélek, akit majd a nevemben küld az Atya, megtanít benneteket mindenre és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek." Valóban, a kereszténység első századaiban nem nagyon volt szükség a példabeszédekre. És ezt bizonyítják Pál apostol levelei, az ókeresztény írók egész sora, akik műveiben csak elvétve találunk egy-egy példabeszédet.

De úgy tűnik, hogy ma ismét szükség volna rá, mert nem értjük a keresztény tanítást. Ma ismét elmondhatja nekünk a Zsidókhoz írt levél szerzője: ".még sok mondanivalónk volna, de nehéz nektek kifejteni, mert közömbösen hallgatjátok. Ha az időt tekintjük, már tanítóknak kellene lennetek, s mégis arra szorultok, hogy az isteni tanítás elemeire oktassanak benneteket. Tejre van szükségetek, nem szilárd ételre." Ha azt tekintjük, hogy a kereszténység közel kétezer éve áll fenn, már minden kereszténynek hittudósnak kellene lennie. Ehelyett azt tapasztaljuk, hogy nem értjük a keresztény tanítást, mert a kereszténységtől teljesen életidegen kultúra vesz egyre jobban körül minket. Igaz, napjainkban történnek kísérletek arra, hogy a keresztény tanítást újfajta történetekkel, példabeszédekkel világítják meg, de ezek, kevés kivételtől eltekintve rosszul sülnek el: a hallgatóság a történet minden részét megjegyzi ugyan, de azt, hogy mire mondták el, hogy mire akar tanítani, azt már nem jegyzik meg.

Ma is két példabeszédet hallottunk, amelyek ugyanazt a témát világítják meg két oldalról. Hallottuk a vetésről és a mustármagról szóló példabeszédet, melyek egyet akarnak nagyon kihangsúlyozni: Isten Országa nem az emberek teljesítményeképpen jön létre. Nekünk egy picinyke igent kell csak mondani erre az Országra, a többi mind Isten kegyelmének műve.

Ez az, amit végképp nem tud felfogni korunk embere. Mert ma a teljesítmények korát éljük. Az emberiség fejlődését abban mérik, hogy mennyire növekszik teljesítőképessége. Mennyit tud termelni, mennyi áramot, pénzt tud megspórolni, valakinek mennyi diplomája van; és még sorolhatnám tovább. Ebben a világban és gondolkodásmódban csak az az értékes ember, aki teljesítményeket tud felmutatni. Erre nevelik gyermekeinket már kisiskolás koruktól kezdve az egyetemig, vagy a munkahelyig. Ezzel szemben Isten a ma hallott példabeszédekben azt mondja, hogy te önmagadban érték vagy. Egyedül azért, mert ember vagy, s mint ember Isten képét hordozod magadban a teremtett világban. És a te értékességed Isten előtt egyáltalán nem attól függ, hogy mennyi teljesítményt tudsz felmutatni.

De sajnos korunk gondolkodása megfertőzte vallásos életünket, és azon belül imaéletünket is. Úgy gondoljuk, hogy minél több imát elmondunk, mennyiségben mérve, annál biztosabb az eredmény. És nagyon sokan úgy képzelik az imádságot, mint előre megfogalmazott, az imakönyvek által nyújtott hosszabb-rövidebb imák elmondását. Eszükbe sem jut, hogy tovább kellene lépni ezen a téren. Mert az imádság terén is szükség van a továbblépésre, fejlődésre, melynek mozgatója, ösztönzője a Szentlélek. Sokan süketek erre a Szentlélek ösztönzésére: rendíthetetlenül végzik megszokott imáikat, melyek a legtöbbször már semmilyen élményt nem nyújtanak. És ha aztán figyelmetlenek az imádság közben, vagy elbóbiskolnak, akkor hamis lelkiismeret furdalásuk van, hogy imáikat rosszul végezték el. Az ilyeneknek azt kellene megvizsgálni, hogy nem a Szentlélek ösztönzése az, hogy figyelmetlenné válnak az imáik, s ez nem annak a jele-e, hogy tovább kellene lépni az imádság területén: elszakadni a kötött szövegektől.

Ez legyen tehát a mai vasárnap üzenete: engedjük működni magunkban Isten Szentlelkét az imádság területén is. Fontoljuk meg Szent Pál szavait: "Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek". Mondjuk ki azt az icipici igent az Istennek, ami akkora, mint egy mustármag, de Isten kegyelme fává növelheti bennünk az Isten Országát. Amen

Fernandes Loyd SVD