Nagyböjt 5. vasárnapja

2017. április 2.

Abban az időben: Lázár testvérei megüzenték Jézusnak: „Uram, nézd, beteg, akit szeretsz!” Amikor Jézus meghallotta ezt, így szólt: „Ez a betegség nem halálos, hanem Isten dicsőségére fog szolgálni, hogy az Isten Fia megdicsőüljön.” Jézus szerette őket: Mártát, Máriát és Lázárt. Amikor tehát meghallotta, hogy Lázár beteg, két napig ott időzött még, ahol volt, aztán így szólt a tanítványokhoz: „Menjünk el ismét Judeába!”

Amikor Jézus megérkezett, Lázár már négy napja a sírban feküdt. Amint Márta meghallotta, hogy Jézus jön, eléje sietett, míg Mária otthon maradt. Márta így szólt Jézushoz: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem! De tudom, hogy most is, bármit kérsz Istentől, megadja neked.” Jézus ezt felelte neki: „Testvéred fel fog támadni.” Erre Márta így szólt: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is hal, élni fog. Mindaz, aki él és hisz énbennem, az nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” Márta ezt válaszolta neki: „Igen, Uram! Hiszem, hogy te vagy a Messiás, az Isten Fia, aki a világba jön!”

Jézus a lelke mélyéig megrendült és megindult. Megkérdezt: „Hova temettétek?” Azok így szóltak: ,jöjj, Uram, és lásd!” Ekkor Jézus könnyekre fakadt. Erre a zsidók megjegyezték: „Nézzétek, mennyire szerette őt!” Némelyek azonban így szóltak: „Ő, aki visszaadta a vak látását, nem akadályozhatta volna meg, hogy meghaljon?”

Jézus pedig, még mindig mélyen megrendülve a sírhoz ment, amely egy kővel elzárt barlang volt. Jézus így szólt: „Vegyétek el a követ!” Márta, az elhunyt testvére megjegyezte: „Uram, már szaga van, hiszen negyednapos.” Jézus ezt válaszolta neki: „Mondtam már neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét!” Elvették tehát a követ. Jézus az égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én ugyan tudom, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló nép miatt mondom, hogy higgyék: te küldöttél engem!”

E szavak után Jézus hangos szóval kiáltotta: „Lázár, jöjj ki!” A halott azonnal kijött, kezén és lábán a rátekert leplekkel, arcán pedig a kendővel, amelyet fejére csavartak. Jézus megparancsolta: „Oldjátok föl, hogy járni tudjon!”

A zsidók közül, akik Máriához jöttek, sokan hittek Jézusban, miután látták, amit cselekedett.

Jn 11,3-7.17.20-27.33b-45

Elmélkedés:

János evangélista nagyon mély allegóriákat használ az írásaiban. Ezzel közelebb viszi az ember szívét a mondanivalójához, így az ember könnyen fel tudja fogni az örök igazságot. Ilyen a világosság és a sötétség ábrázolása, élet és halál szimbólumok. A mai evangéliumi részletben is megjelennek ezek a szóképek. Sötétség a világosság hiánya. Jézus mondja: aki nappal jár, nem botlik meg (Jn 11, 9), mert látja ennek a világnak a világosságát. Jól tudjuk, hogy Jézus a világ világossága. Az Ő hiánya életünkben sötétséget jelent. A sötétségben nem nagyon lehet látni, tehát könnyen eltévedünk és megbotlunk. Hamar következnek az élet és halál szimbólumok. Jézus az élet forrása. Aki benne hisz, bár látszólag meg is halt, élni fog (Jn 11, 25). Mert Ő legyőzte a sötétséget és a halált. Ahogy közeledünk a feltámadás ünnepéhez, komolyan végezzünk lelkiismeretvizsgálatot és nézzünk magunkba. Hogy vagyok a lelkemben? Van-e bennem világosság és élet? Vagy tán sötétségben botorkálok? Sok ember szívének bejárata nagy kővel van befedve. Ebben a szívben van mindenféle sötét és halálos elem, mint pl. harag, könyörtelenség, közömbösség, kicsapongás, és már szaga van. Jézus megparancsolta, hogy vegyék el a követ. Akkor Márta, Lázár nővére mondja, hogy negyednapos és szaga van. (Jn 11, 39) „Negyednapos” egy bizonyos időnek a szimbóluma. Egy ember életében ez lehet egy hét, egy hónap, egy év, vagy több év is. Mindezek ellenére a megújulás felé az első lépés a kő eltávolítása. Ha ezt megtesszük, akkor az Isten Lelke tudja új életre támasztani a létünket, ahogy Jézus megtette Lázárral. Ez egy szeretet-meghívás. A nagyböjti időben különösen erre figyeljünk, halljuk meg ezt a meghívást és cselekedjünk rajta. Amikor ez megtesszük, Isten odaadja nekünk az örök életet, hogy Őt dicsérjük és áldjuk szüntelenül. Van-e szag a szívem mélyén, mert jó régen távolítottam el a követ szívem ajtaja elől? Ő a mi szívünket jól ismeri és könnyezik. A lelkünk állapotát ismervén a lelkében megindulva a szívünk felé közeledik és kopog, hogy nyissuk ki neki a szívünket, a lelkünket és jöjjünk ki a sötétségből a világosság felé, a halálból az élet felé. Ő ki akar oldozni minket a bűn bilincseiből, hogy valódi szabadsággal éljük az életünket. Tudok-e válaszolni erre a hívásra? Siessünk, már későre jár.

Benvin Sebastian SVD