Nagyböjt 4. vasárnapja

2017. március 26.

Abban az időben: Jézus útközben látott egy vakon született embert. A földre köpött, sarat csinált a nyállal, a sarat a vak szemeire kente, és így szólt hozzá: „Menj, mosakodj meg a Siloe tavában.” Siloe annyit jelent, mint Küldött. Ő elment, megmosdott, és amikor visszatért, már látott.

A szomszédok, és akik azelőtt koldusként ismerték, így szóltak: „Nem ez az, aki itt ült és koldult?” Egyesek azt mondták, hogy: „Ez az!” Mások pedig: „Nem, csak hasonlít rá.” Ő azonban kijelentette: „Én vagyok az?”

Erre az embert, aki nemrég még vak volt, odavitték a farizeusokhoz. Aznap ugyanis, amikor Jézus sarat csinált és megnyitotta a vak szemét, szombat volt. Ezért a farizeusok is megkérdezték tőle, hogy hogyan kezdett látni. Ezt válaszolta: „Sarat tett a szememre, megmosdottam, is most látok.”

A farizeusok közül egyesek megjegyezték: „Nem Istentől való az az ember, hiszen nem tartja meg a szombatot.” Mások azonban így szóltak: „Bűnös ember hogyan tudna ilyen csodákat tenni?” És szakadás támadt köztük.

Azután újból faggatni kezdték a vakot: „Te mit gondolsz arról, aki megnyitotta szemeidet?” Ő azt felelte: „Hogy próféta!”

A zsidók ezt felelték neki: „Te oktatsz minket, aki mindenestül bűnben születtél?” És kitaszították őt.

Jézus meghallotta, hogy kitaszították. Amikor találkozott vele, megkérdezte tőle: „Hiszel-e az Emberfiában?” Ő így válaszolt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus ezt felelte: „Látod őt, aki veled beszél: ő az!” Mire az ember így szólt: „Hiszek, Uram!” És leborult előtte.

Azután Jézus ezt mondta: „Ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak.” Meghallotta ezt néhány körülötte álló farizeus, és megkérdezte: „Csak nem vagyunk mi is vakok?” Jézus így felelt: „Ha vakok volnátok, bűnötök nem volna. De ti azt mondjátok, hogy láttok, ezért megmarad bűnötök.”

Jn 9,1.6-9.13-17.34-38

Elmélkedés:

A mai modern világunkban a vakság egy sajátos formája van. Léteznek mikroszkópok a kis dolgok látására és teleszkópok a távoli dolgokra, viszont nagyon sokszor azt nem látjuk, ami hozzánk közel van. Nemrég az egyik ismerősömnek volt egy egészségügyi problémája, amitől majdnem belehalt. Sokat tanultam belőle, rossz érzés volt, hogy elmulasztottam a meglátogatását. Próbáltam utólag ezt pótolni, viszont az már nem olyan volt. Utólag ironikusan mondtam magamban: bezzeg a kedvenc focicsapatomnak tudtam szurkolni, de egy szenvedő barátomnak akinek szüksége volt biztatásomra nem voltam képes segíteni. 

Furcsa világot élünk. Többet tudunk hírességekről, sztárokról, mint saját szomszédjainkról, vagy a közeli családtagjainkról, rokonainkról. Sokminden eltereli figyelmünket. Kalkuttai Szent Teréz anya mondta: „Úgy gondolom, a mai világ fejjel lefele van… Nincs időnk gyerekeinkre, egymásra, nem tudunk örülni egymásnak. Az otthonunkban kezdődik el a világi békének a megromlása.”

A mai evangéliumból kiindulva mi is kérjük Jézustól, hogy gyógyítsa meg vakságunkat. Jézus úgy áll előttünk, mint a megtestesült jóság példaképe.

Milyen volt Jézus jósága? Sokak szerint jó ember az, aki nem akadékoskodik, nem zavar senkit, magába zárkózik és éli kis világát. Jézus viszont nem ilyen volt, sok lelkiíró Őt mint „Isten gerilla-harcosa” mutatja be, aki gyakran váratlanul tűnt fel az emberek között és mélységesen megzavarta őket szavaival, életével. Mások szerint jó ember az, aki félelmet nem ismerve küzd az emberi jogokért. bátran szembeszegül hatalmasokkal, ha kell minden lerombol körülötte. Tudjuk, hogy Jézus ilyen sem volt, nem volt forradalmár, sosem követelte saját jogait, sőt az emberek jogaiért sem küzdött. Inkább a szeretetről beszélt, a megbocsátásról, nagylelkűségről, a kereszt elfogadásáról. Jézus jóságát a mai evangélium nagyon szépen bemutatja. Nem aggodalmaskodik azon, hogy szembeszegülne az egész vallásos hagyománnyal, hanem csendesen, természetesen magától értetődően teszi a jót. Még csak azt sem várta, hogy a beteg könyörögjön hozzá.

Jézusnak ezt a jóságát utánoznunk kell, észre kell vegyük a körülöttünk levő rászorulót és segíteni kell, szavak, elvárások és félelem nélkül. Ámen

Hurgoi Sándor SVD