Nagyböjt 3. vasárnapja

2017. március 19.

Abban az időben: Jézus Szamaria egyik városába, Szikárba érkezett, közel ahhoz a földhöz, amelyet Jákob adott fiának, Józsefnek. Ott volt Jákob kútja. Mivel Jézus útközben elfáradt, leült a kútnál. Az idő dél felé járt. Közben odajött egy szamariai asszony, hogy vizet merítsen. Jézus megkérte: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vegyenek. Az asszony elcsodálkozott: „Hogyan kérhetsz te, zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól inni?” A zsidók ugyanis nem érintkeznek a szamaritánusokkal.

Jézus így felelt: „Ha ismernéd Isten ajándékát, és tudnád, hogy ki mondja neked: »Adj innom!«, inkább te kérnéd őt, és ő élő vizet adna neked.”

Az asszony ezt felelte: „Uram, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vennéd az élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki nekünk ezt a kutat adta, amelyből ő maga is ivott, meg a fiai és az állatai?”

Jézus erre megjegyezte: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, nem szomjazik meg soha többé. Az a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

Erre az asszony megkérte: „Uram, add nekem azt a vizet, hogy ne legyek szomjas, és ne kelljen ide járnom vizet meríteni. Látom, hogy próféta vagy! Atyáink ezen a hegyen imádták Istent, ti pedig azt mondjátok, hogy Jeruzsálem az a hely, ahol imádni kell őt.”

Jézus ezt felelte: „Hidd el nekem, asszony, hogy eljön az óra, amikor az Atyát nem itt és nem is Jeruzsálemben fogjátok imádni. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi pedig azt, akit ismerünk, hiszen az üdvösség a zsidóktól ered. De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igazi imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat vár. Isten ugyanis Lélek, ezért akik őt imádják, lélekben és igazságban kell imádniuk.”

Az asszony így szólt: „Tudom, hogy eljön a Messiás, akit Krisztusnak neveznek. Ha majd eljön, ő tudtunkra ad mindent.”

Erre Jézus kijelentette: „Én vagyok az, aki veled beszélek.”

Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek benne. Mikor kijöttek hozzá a szamaritánusok, megkérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig. Ezután így szóltak az asszonyhoz: „Most már nem a te szavadra hiszünk. Hallottuk őt mi magunk is, és tudjuk, hogy valóban ő a világ Üdvözítője.”

Jn 4,5-15.19b-26.39a.40-42

Elmélkedés:

Minden ember űz vagy űzött valamilyen sportot. Éppen ezért tudjuk milyen fontos ilyenkor a folyadék. Sportolás közben mindig felmerül a kérdés: Milyen folyadékot igyak? Természetesen a legjobb választás a víz, viszont ha bemegyünk egy üzletbe látjuk a polcokon a nagy kínálati lehetőséget, különböző italokat, amiket sportolásra ajánlanak. Így nagyon nehéz megtalálni azt, ami a legjobb.

Nemrég láttam egy reklámot, ami így szólt: „Jobb mint a víz, mint az üdítő, mint minden más ital. A testednek megadja azt, amire szomjazik! Mozgásba helyez, és mozgásba tart.” Csodálatos reklám, meggyőztek, viszont egy dolgot megfigyeltem: ez a reklám sem mondta ki hogyha belőle iszunk soha többé nem szomjazunk meg.  Ha valaki eléri, hogy egy olyan valamit készítsen elő, amitől soha nem szomjazunk meg, akkor az bizonyára birtokolni fog valamit. A mai evangéliumban halljuk, hogy Jézusnak megvan ez a valami.   

Csodálatosan szép a mai evangéliumban Jézus találkozása a szamaritánus asszonyal. Egy egészen váratlan találkozásban ott a kútnál, az asszony belefutott életének legnagyobb meglepetésébe: Jézusba. Az asszony ott a kútnál meglepődik. Érzi, hogy olyan valami fog vele történni, amitől élete teljesen meg fog változni. Az elkeseredett asszonyban felismerjük magunkat is. Bennünket is nagyon sokszor letör az élet. Sokszor csalódunk, kudarcot vallunk. A sok nehézségben és megpróbáltatásokban elfeledjük keresni az élet apró örömeit. Beleroskadunk, feladjuk, rutinból éljük életünk hátralevő napjait és várjuk a véget. Az üzenet, amit megkapunk a mai evangéliumban az, hogy minden emberi életben létezik a meglepetéseknek egy kútja, amelynél Jézus vár bennünket. Ott a kútnál Jézus meghív egy új életre, új kezdetre. Tőlünk függ, hogy elfogadjuk vagy sem, beengedjük a szívünken vagy sem. Csak arra kell figyelnünk, hogy ne meneküljünk el a találkozás elől.

Jézus olyasmit ígér, amitől az ember soha többé nem szomjazik meg. Jézus nem a víz utáni, hanem az Isten utáni szomjúságról beszél. A Szentírás tanításából tudjuk, hogy szívünk szomjazik az élő Isten után. Ez olyan szomjúság, amit csak Jézus tud eloltani. Jézus az élet! Szomjazd! Ez sokkal jobb reklám, mint bármi más, amit a TV-ben látunk.

Uram Istenem kérünk itass meg bennünket az élet vizéből, segíts, hogy téged felismerjünk és kövessünk. Ámen        

Hurgoi Sándor SVD