Húsvétvasárnap

2017. április 16.

A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!”

Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen.

Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.

Jn 20,1-9

Elkélkedés:

 

Negyvennapos nagyböjt és imádság után, ma ünnepeljük a húsvétot. Más néven Urunk feltámadását. A mai ünnepen igazából keresztény hit alapját ünnepeljük, akik a feltámadásában és az örök életben hiszünk.

Jézus Krisztus, amikor még élt, azt mondta többször; hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vének, a főpapok és az írástudók elvetik, megölik, de harmadnapra feltámad. vö. Mk 8, 31. Jézus szavai mind igazak lettek. Harmadnapon feltámadt, azért mert Isten Fia volt. Isten úgy rendelte.

Jézus, habár meghalt, életre kelt, legyőzte a halált. Jézus gyenge, emberi testet öltött magára, emberként halt meg, de a halálból feltámadva, bennünket is feltámasztott az emberi halandóságból, egyszer és mindenkorra. Jézus mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.” vö. Jn. 11, 25.

Igazából a halál, félelmetesnek hangzik, senki sem szeretne meghalni. De Jézus biztosítja a mai napon, hogy a halál után is, Ő kísér bennünket, nem hagy magunkra. Mert az Urunk feltámadása azt jelenti, hogy mi is Vele együtt feltámadunk. A haláltól nem kell félnünk, halál egy átmeneti szakasz, hogy Jézussal új életre keljünk. Ugyan, a test meghal, de a lélek nem. A lélek továbbra is él Krisztus jelenlétében.

Jézus halálával szomorú sötétség borította be a tanítványokat, de Jézus feltámadásával a remény fényét hozta vissza. Jézus halálával minden megállt, de az Ő feltámadásával minden újra elindult. Krisztus feltámadásának eseményével kapcsolatban bármit olvasunk, az evangéliumban, bármi történt Jézus üres sírjával, ezek mind Isteni műveire utalnak. Itt nincsenek emberi tevékenységek.

Egyszer feltettem egy kérdést a fiataloknak, hogy szükségünk van-e Jézus Krisztusra? Válaszul, amit hallottam egy fiatal sráctól, megdöbbentő; „Amíg élek lehet, hogy nem kell Jézus, de halálom után mindenképpen, mert átveszi életemnek az uralmát.”

A mi feladatunk, az hogy, tegyünk tanúságot a feltámadt Jézus Krisztusról az életünkben nap, mint nap. Mert Jézus Krisztus feltámadt a halálból. Nem kell semmitől félnünk! A húsvét örömüzenete: Jézus Krisztus él, az élet elpusztíthatatlan, a halál nem győzheti le az életet.

A feltámadás az új élet jele lett a tanítványok számára és minden Jézus követő számára. Ez a mi hitünk, hogy a feltámadt Jézusban, az élő Istenben hiszünk, aki meghalt, de feltámadt a halálból. Az igaz, hogy Krisztus él ma, holnap és mindörökké.

Tete Remis SVD