Húsvét 4. vasárnapja

2017. május 7.

Abban az időben így szólt Jézus: „Bizony, bizony, mondom nektek: Aki nem a kapun megy be a juhok aklába,hanem máshol, az tolvaj és rabló. Aki viszont az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Az őr ajtót nyit neki, a juhok pedig hallgatnak szavára. Nevükön szólítja juhait, és kivezeti őket. Miután mind kivezette, előttük halad, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Az idegent nem követik, sőt elfutnak tőle, mert az idegen hangját nem ismerik.”

Jézus ezt a hasonlatot mondta nekik, de ők nem értették meg, hogy miről beszél. Jézus ezért így folytatta: „Bizony, bizony, mondom nektek: Én vagyok az ajtó a juhok számára. Akik előttem jöttek, azok tolvajok és rablók. Nem is hallgattak rájuk a juhok. Én vagyok az ajtó: aki rajtam keresztül megy be, az üdvözül, ki- és bejár, s legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségben legyen.”

Jn 10,1-10

Elmélkedés:

Mai napon a Jó Pásztor vasárnapját vagyis, a papi és szerzetes hivatások vasárnapját ünnepeljük. Jézus a mai napon az evangéliumban két témáról beszél. Az először a Jó Pásztorról, másodszor pedig, hogy Ő az ajtó a juhok számára. A Jó Pásztor példázatában Jézus részletesen megmagyarázta, hogy a jó pásztornak milyenek a jellemvonásai. Jézus azt mondta hogy, a juhok megismerik a pásztor hangját. A jó pásztor ismeri juhait, a jó pásztor önzetlenül gondoskodik róluk. Az elveszett juh után megy és visszahozza a nyájába.  

Krisztus maga mondta,” Én vagyok a jó pásztor, és a jó pásztor életét adja a juhakért.”  Jn 10, 11. mennybemenetele előtt amikor Tibériás tavánál megjelent a tanítványainak, háromszor megkérdezte Pétertől, hogy  szereti-e Jézust. Háromszor is Péterre bízta az juhait, mondván, „legeltesd juhaimat!”

Az evangélium szerint Jézus a Jó Pásztor, engedelmes tanítványait pedig juhainak nevezi. Jézus maga a Jó pásztor, az emberek meg a hívek pedig a juhai, akiket Szent Péterre bízott. Azóta a hívek az egyház pásztorára vannak bízva. E szavak szerint a Pápát, meg a püspököket egyházi pásztornak szoktunk nevezni.  Akik a hívő emberekre vigyáznak.

Mivel mi keresztények, Jézust Jó Pásztornak hívjuk, az Ő nyájához kell tartoznunk. A nyájában más juhokkal is együtt kell élnünk. A juhoknak pedig engedelmeskedniük kell Jézus szavának. Az egyház számunkra a nyáj, és minden tagjainak, a hívők pedig a juhok. Ha Jézus oltalmában szeretnénk maradni, az Ő tanítására kell figyelnünk. Jézus hangját meg kell ismernünk. Nehogy eltévedjünk az életünkben. Ha Jézus hangját, azaz tanítását nem ismerjük fel, nem érdemlünk az ő nyájához se tartozni.

Jézus mondja, hogy Ő az ajtó juhai számára. Tehát rajta keresztül ki és bemehetünk az aklába. Az aklába nem mehetünk be addig, ameddig nem ismerjük az ajtót. Ha egy juha nem ismeri az ajtót rajta keresztül, nem mehet ki vagy be. Mivel nem ismeri az ajtót, talán máshová vándorol, nem lehet a nyájának a tagjává.

Ez a feltétel, hogy a hívőknek meg kell ismernie Jézust.  Mert a hívő Jézusban megőrizheti a hitét, növekedhet a hitében, a lelki életében. Mélyebben megismerheti önmagát. Mert Jézus ami Pásztorunk segít nekünk a lelki fejlődésében. 

Tete Remis SVD