Évközi 19. vasárnap

2015. augusztus 9.

A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.” Így érveltek: „Nem Jézus ez, Józsefnek a fia, akinek ismerjük apját, anyját? Hogyan mondhatja hát, hogy a mennyből szálltam alá?” Jézus azonban így szólt: „Ne zúgolódjatok egymás között. Senki sem jöhet hozzám, ha az Atya, aki küldött, nem vonzza, s én feltámasztom az utolsó napon. Megírták a próféták: Mindnyájan Isten tanítványai lesznek. Mindenki, aki hallgat az Atyára és tanul tőle, hozzám jön. Nem mintha valaki is látta volna az Atyát, csak aki az Istentől van, az látta az Atyát. Bizony, bizony, mondom nektek: Aki hisz bennem, annak örök élete van. Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, aki ebből eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennyből alászállott élő kenyér. Aki e kenyérből eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.”

Jn 6, 41-51

Elmélkedés:

Egy kérdés gyakran felmerül bennünk, hogy kinek van ma szüksége arra, hogy Istenről beszéljenek neki? Kinek van szüksége arra, hogy arról beszéljenek neki, hogy Jézus Isten volt, aki olyan rendkívüli dolgokra volt képes, mint a kenyerek megszaporítása vagy tudott a víz tetején járni? Napjaink tudománya jól megvan Isten nélkül. A még nyitott kérdésekre a tudósok olyan magyarázatokat, válaszokat keresnek, amelyekben nincs helye az Istennek. Isten nélkül akarnak mindenre tudományos magyarázatot találni. Persze régen is voltak és ma is vannak hívő tudósok, akik eljutnak ahhoz a pontig, ahol már megsejtik Isten jelenlétét és titkát.

Tényleg, ki igényli manapság, hogy Istenről beszéljünk neki? Talán az a fiatal (ember), aki egész nap a számítógép előtt ül és a közösségi oldalakon éli valójában nem létező életét? Vagy talán egy másik, akinek már eszébe sem jut, hogy átszóljon szomszédban lakó barátjának, hogy üljenek le a kertben a diófa alá egy jó beszélgetésre, hanem inkább küld neki az interneten néhány mosolygó C-vitamint? Kinek van szüksége arra, hogy Istenről beszéljenek neki? És természetesen nem csak a beszédről van itt szó! Kinek van szüksége arra, hogy higgyen Istenben? Ki igényli, hogy megtanítsák az Istennel való életre?

„Én vagyok az égből alászállott élő kenyér. Aki ebből a kenyérből eszik, örökké él.” A Biblia értelmében a test nemcsak egy darab hús, hanem test az élet.  Azzal, hogy Jézus odaadja nekünk saját testét, az egész életét adja, mindent, amit megélt: munkáját, örömét és szenvedését.  Hasonló módon kiontott vér, azaz élettől való megfosztás egyszerűen a halála. Miután Jézus életét odaadta értünk a bűneinkért, a halálát is adja nekünk.

Az a tapasztalatom, hogy mindenkiben megvan az örök élet utáni vágy. Mindegy, hogy az illető gyermek, fiatal, felnőtt vagy idős, mindegy, hogy tudós vagy művész, mindegy, hogy tehetős vagy szegény, mert egyedül Isten adhatja meg bárkinek az örök életet. Aki szeretne túllépni tudománya vagy művészete határain, és aki ki akar mozdulni a számítógépek virtuális világából, annak érdemes beszélnünk Istenről. Úgy tapasztalom, hogy aki nem túlélni akarja az életet, hanem lehetőséget lát saját életében, hogy másokat és Istent szolgálja képességeivel, abban megvan az örök élet vágya, mert olyasmit szeretne, ami túlmutat a földi életen. A mai evangélium kapcsán próbáljunk meg őszintén válaszolni egy nagyon egyszerű kérdésre: Él-e bennem az örök élet vágya?

Kedves Testvéreim! Az örök élet vágyával az Eukarisztiában találkozhatunk.  Az Eukarisztia Isten ajándéka, Aki közel akar jönni hozzánk, annyira közel, hogy a saját szemünkkel láthassuk, saját kezünkkel érinthessük.  Olyan közel, hogy nincsen semmi közöttünk és közte, semmi, ami elválaszt, semmi, ami elkülönít, semmi, ami távolságot teremt. Ezért próbáljunk a lehető legtöbbet élni ennek az Eucharisztiának lehetőségével.  Legyen ez számunkra olyan táplálék, amely erőt ad a következő napokra, és amelynek hatására nagyobb szeretettel nézünk magunkra és fele barátainkra. Ámen!

Lloyd Fernandez SVD

Évközi 19. vasárnap