Évközi 17. vasárnap

2015. július 26.

Jézus ezután átkelt a Galileai-tavon, Tibériás taván. Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket. Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival. Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni. „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek” – felelte Fülöp. Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?” Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren. Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak. Amikor jóllaktak, szólt tanítványainak: „Szedjétek össze a maradékot, nehogy kárba vesszen.” Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek. Amikor az emberek látták a csodajelet, amelyet Jézus végbevitt, így beszéltek: „Bizonyára ez az a próféta, akinek el kell jönnie a világba.” Jézus észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül.

Jn 6,1-15

Elmélkedés:

Jézus Krisztus sokszor tett csodákat, de nem a saját érdekében, hanem az emberek érdekében, ahogy a Mennyei Atya akarta. Krisztus, bármikor és akármikor nem tett csodát, hanem jól figyelt a helyzetekre is, és amikor úgy érezte, hogy szüksége van a csodára akkor tette meg.

Amikor látta a nagy tömeget, megesett rajtuk a szíve. Mert olyanok voltak, mint a pásztor nélkül juhok. Nagy tömeg követte Őt. De miért?

Ezek az emberek a környékről voltak. Nem a kenyérszaporítás miatt követték Őt, hanem hallani akarták az életre szóló tanítását. Ezek nem csupán a testi eledelért követték Jézust, hanem inkább a lelki eledelért követték. Jézus nem is gondolt először a kenyérszaporításról, de látta a tömeget, akik éheztek és szomjaztak is.

Krisztus könnyen észrevette, hogy az embereknek nem csak lelki táplálékra van szükségük, hanem a testi táplálékra is. Jézus látta és együtt érzett velük. A kenyérszaporítás esete, Krisztus emberi érzékenysége, az éhező és szomjazó iránt szolidaritását mutatta be. Krisztus együtt érez azokkal az emberekkel, akik testileg, lelkileg éhezik és szomjazzák az élő Isten Igéjét.

Az öt kenyéren és a két halon kívül, habár semmijük sem volt, amiből etethették volna a tömeget Jézus mégis letelepítette az embereket, hogy megmutassa Isten dicsőségét. A kenyérszaporítás csodáját, egy ima előzi meg, azaz Isten áldása az öt kenyéren és a két halon.

A kenyérszaporítás csodája, Krisztus nagylelkűségre és emberszeretetére világít rá. Krisztus, tőlünk a követőitől ezt kéri, hogy önzetlenül cselekedjünk az embertársaink iránt úgy, mint az a kis fiú, aki hozzájárult a kenyérszaporításhoz. A szeretetből fakadó apró, kis tevékenység is nagyra fog nőni.

Sokan vannak ma is, aki igazán éheznek és szomjaznak a lelki és testi eledelért. Sokan vannak ma is, aki éheznek a szeretetért és a gondoskodásért. Az biztos, hogy a szeretet hiánya fájdalmasabb, mint a kenyér hiánya.

Hányan éreznek együtt velük? Hányan veszik észre? Hány keresztény van, aki valóban segít az embertársain? Nagy kihívás ez számunkra, Krisztust követők számára!

Kérjük Istent hogy, tudjuk segíteni a rászorulókon! Ámen.

Tete Remis SVD

Évközi 17. vasárnap