Évközi 15. vasárnap

2017. július 23.

Abban az időben: Jézus elment hazulról, és leült a tó partján. Hatalmas tömeg gyűlt össze, ezért beült egy csónakba, a tömeg pedig ott állt a parton. Ekkor példabeszédekben sok mindenre oktatta őket: „Íme, kiment a magvető vetni. Amint vetett, némely szem az útszélre esett. Jöttek az ég madarai, és ezeket mind megették. Némely szem kövek közé esett, ahol nem volt elég termőföld. Ezek hamar kikeltek, hisz nem volt mély a föld. Majd amikor a Nap fölkelt és forrón tűzött, kiégtek, mert nem volt gyökerük. Voltak szemek, amelyek tövisek közé estek, és amikor nőni kezdtek, a tövisek elfojtották őket. De a többi szem jó földbe hullott, és termést hozott: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat. Akinek van füle, hallja meg!”

Mt 13,1-9

Elmélkedés:

Ki a magvető? Kiről beszél Jézus a példázatban? Ezt könnyen kitalálhatjuk. Ha ugyanis a mag az Isten szava, az Isten tanítása, akkor a magvető az, aki Isten szavát hirdeti, aki Isten tanítását elhinti az emberi szívekbe. Ezek szerint a magvető mindenekelőtt maga Jézus, aki nyilvános működése alatt az embereket tanította, és azt hirdette nekik, amit az Atya rábízott. Ebből azonban nem szabad arra következtetnünk, hogy mi csupán az isteni üzenet címzettjei vagyunk, hiszen ennek az üzenetnek a hirdetőivé kell válnunk. Igen, mi is magvetők vagyunk, akik arra kapunk meghívást, hogy Isten szavát hirdessük a világban. Ha Isten szava az Egyházra bízott szó, akkor mi nem magánemberként, hanem az Egyház tagjaiként vagyunk ennek az isteni szónak a hirdetői. Az Egyház az isteni szó befogadója és hirdetője. Mindenekelőtt az Egyháznak jó talajjá kell válnia, hogy sokszoros termést hozhasson a hiteles igehirdetés által. Ugyanígy nekünk is jó talajjá kell válnunk, hogy szívünkben bőséges termést hozzon Isten üzenete.

 Kétségtelen tény, hogy az igehirdetés eredményessége nagymértékben függ az igehirdetőtől, az ő felkészültségétől és buzgóságától. Emellett ugyanígy függ a hallgatótól is, miként éppen a magvetőről szóló példabeszéd erre rámutat. Ha rossz talajra hull a mag, akkor nem hoz termést, de ha jó talajba kerül, akkor sokszoros termést hoz. Vajon az én szívem milyen talaj?

Talán keményre taposott útszél vagyok? Ha rövid ideig szívesen hallgatom a tanítást, de aztán hamar el is felejtem annak tartalmát, akkor útszélhez hasonlít lelkem, Isten szava nem tud bennem gyökeret ereszteni. Vagy talán sziklakemény szívembe hull a mag? Ha úgy gondolkodom, hogy mindent meghallgatok, de bennem ugyan nem fog gyökeret verni, hatást elérni a tanítás, akkor sziklás talajra hull a mag bennem. Vagy talán tövises a lelkem, s nem törődöm azzal, hogy a mindennapi gondok tövise elnyomja bennem a tanítás jó magját? Jó föld is lehetek. Képes vagyok sokszoros, akár százszoros termést hozni.

P. Tete Remis SVD