Évközi 14. vasárnap

2015. július 5.

Abban az időben: Jézus hazament Názáretbe. Tanítványai elkísérték. Amikor elérkezett a szombat napja, tanítani kezdett a zsinagógában. Sokan hallgatták, és csodálkozva mondogatták: „Honnét vette ezt? Miféle bölcsesség ez, amely neki adatott? És a csodák, amelyeket kezével véghezvisz! Nem az ács ez, Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon rokona? S ugye nővérei is itt élnek közöttünk:” És megbotránkoztak benne. Jézus erre megjegyezte: „Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában, rokonai körében, a saját házában.” Nem is tehetett ott csodát, csupán néhány beteget gyógyított meg, kézrátétellel. Maga is csodálkozott hitetlenségükön.

Mk 6,1-6

A tanév végén a diákoknak szoktak csinálni egy felmérést, hogy mire képes egy diák, mit tanult, hogyan viselkedett, milyen volt a magatartása stb. Ez egy kihívás a gyerek számára, ez idő alatt meg kell tanulnia, hogy tovább menjen és tanuljon és legyen jó ember belőle.  Egy olyan felmérésről hallottunk a mai evangéliumban, amit az emberek csináltak Jézusról, aki egy idő után visszajött a saját házába.  Itt az a kérdés merült föl, hogy miért nem hisznek a názáretiek Jézusnak, Jézusban? Az ő fejükben élt egy elképzelés Jézusról, aki ifjúkorát ebben a városban, az ő körükben töltötte. Jól ismerték családját. Rendszeresen találkozhattak édesanyjával, Máriával. Jézus nevelőapja, József, aki ács volt, bizonyára sok názáreti család házánál dolgozott, és ekkor Jézus is segítségére lehetett. A názáretiek ugyanoly emberként tekintettek Jézusra, mint bármelyik más emberre. És pontosan itt estek csapdába. Nem voltak képesek túllépni korábbi elképzeléseiken, nem akarták elhinni, hogy Jézus az Isten Fia.

Kedves testvéreim, néha mi is ugyanabba a csapdába esünk, hiszen mindennapi tapasztalat, hogy egy családban, ahol a gyerekek ugyanabban a környezetben élnek, mégis mások pl. a vallásosságot illetően, de más téren is. Tehát a környezet nem minden esetben meghatározó. Utólag látjuk, hogy a názáretiek nem ismerték fel az idők jeleit, mivel nem hittek abban a Názáreti Jézusban, aki végül is meggyőzte a világot évezredekre. De nem vagyunk-e abban a helyzetben ma, mint a názáretiek 2000 éve? Számunkra Názáret az Egyház, ebből a helyzetből ítéljük meg a világ dolgait. Alkalmas-e a mi helyzetünk arra, hogy felismerjük a mai idők jeleit? Mert új időket élünk. Talán soha nem volt annyi próféta, mint a mi korunkban. A különböző kultúrák, hagyományok, vallások soha nem voltak annyira egyszerre közel az egyes emberhez, mint korunkban. A nagyobb városok utcáin Krisnát hirdetik jól öltözött fiatalok. Jehova tanúi házról-házra járnak, és új hitet hirdetnek. De elég bekapcsolni a TV-t vagy a rádiót, és ott válogatás nélkül mindenféle hit, világnézet és minden egyéb tálalva van. Ez a kérdés: Kinek higgyek?

Nem új ez a kérdés. A kereszténység indulásakor sem volt egyszerűbb a helyzet ezen a téren. Péter, Pál és a többi apostol pontosan ilyen, a maihoz hasonló színes, sokféle hagyományú és világnézetű környezetben kezdte hirdetni Jézus Krisztust, és beszédét egy alkalommal így zárta: „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk.” (ApCsel 4.12)

Pál apostol pedig így ír: „A zsidók csodajeleket kívánnak, a görögök bölcsességet követelnek, mi azonban a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. (1Kor 1,23-24)

Aki nem felszínesen, hanem mélységében ismeri Krisztust, az ő szellemét, az megtalálja mindazt, amire az ember lelkének, szellemének szüksége van. Lehet, hogy kíváncsiságból megismerkedik más vallásokkal, világnézetekkel is, hogy összehasonlítsa Krisztus tanításával, de nem fog újat és jobbat találni. Isten ereje és bölcsessége lehet, hogy máshol is megnyilatkozik, de Krisztusnál biztosan megtalálható. Aki benne hisz, sziklára épít.

Tehát, testvéreim, ma nagy a kihívás a mindannyiunk számára. Hogyan leszek én egy jó keresztény? Hogyan tartom a hitet?  Ma is kell egy olyan felmérés, hogy hol vagyok lelki állapotban? Merre járok? Ma mindenki meg van hívva prófétának lenni.  Az igaz Isten prófétája mindig nyitott és ezért meghallgatja a másik embert, feltételezi, hogy az a másik ember is értelmes és gondolkodik. Az igaz Isten prófétája nem győzni és meggyőzni akar, hanem megajándékozni. Ajándékozni csak az tud, akinek van ajándékoznivalója, és ez látszik.  Testvéreim, fogadjuk el ezt az Istentől való prófétai meghívást és merjük saját hitünket jobban megismerni és vigyázzunk, hogy ne vesszünk el a más vallások csapdájában, mert Jézus, aki az egyetlen egy Isten Fia, aki értünk szenvedett és ez által legyőzte a halált. 

Imádkozzunk. Urunk, Jézus Krisztus, te közülünk való valóságos ember és közénk jött valóságos Isten vagy. Emberként élted földi életed, emberként viselted el a szenvedéseket és a halált, megmutatva számunkra, hogy miként kell emberként élnünk.  Taníts bennünket az igazságra és vezess minket az örök életre. Taníts minket a hitre, hogy hitetlenségünk ne akadályozza, hogy közöttünk is csodát tegyél. Segíts minket, hogy az evangéliumhoz méltóan éljünk. Ámen.

Évközi 14. vasárnap