Énekelve költözött az Úrhoz

2017. október 3-án délben, a szombathelyi Papi Otthonban P. Werner József visszaadta lelkét Teremtőjének.

Werner atya 1929-ben született Pécsett. Négyen voltak testvérek, akik közül Imre bátyja egyházmegyés pap volt és még élő Edit húga pedig magánfogadalmas. „Jóska” atya Elemi és középiskolai tanulmányait a baranyai megyeszékhelyen végezte, ez utóbbit a ciszterciek Nagy Lajos Gimnáziumában. Érettségi után, 1947 szeptemberében lépett be Kőszegen a verbitákhoz, ahol azonnal megkezdte a noviciátust. Később visszaemlékezve mondta, legnagyobb hatással a társaság neve, „Isteni IGE” volt rá.

1949 januárjában fiatal verbiták egy csoportja illegálisan elhagyta az országot. Mivel neki már volt érettségije és a noviciátusból addigra az első, kánoni évet már elvégezte, ő is közöttük lehetett. Előbb az ausztriai St. Gabriel Missziósházba mentek, majd feljelentésük miatt (Ausztriának ez a része akkor orosz megszállás alatt állt), tovább menekültek a németországi St. Augustinba, ahol angolok voltak.

Itt végezte teológiai tanulmányait, és itt is szentelték pappá 1953-ban, miközben a Fülöp-szigetekre kapott kinevezést mint misszionárius. 1954-ben a nagy-britanniai Liverpoolba ment, hogy megtanuljon angolul, majd fél év múlva a svájci Fribourg melletti Posieux-be ment továbbképzésre a Froidville-Intézetben antropológiából.

1956 nyarán érkezett meg a Fülöp-szigetekre, Mindoro szigetére. Etnológiai tanulmányai a szigeten élő mangyan bennszülöttek tanulmányozására és misszionálására képesítették. 1958 januárjában Naujanban volt segédlelkész, majd 1959-től Pinamalayanban dolgozott. 1960-tól Mamburaoban volt egy évig segédlelkész, utána 6 évig plébános. 1968-ban egy évig Naujanban segédlelkész, utána pedig plébános, miközben 1970-től 1973-ig a régió admonitora, vagyis a tanács harmadik tagja volt. 1972-ben mint a Mindoro régió delegátusa részt vesz a Róma melletti Nemiben a X. Általános Káptalanon, majd visszatér Naujanba. 1975-től rövid ideig a Santa Teresa plébániát. P. Werner 1976-ig működött a Fülöp-szigeteken. Ezután újra Angliába, Londonba küldték egyház-, és abból is főleg házasságjogból gyakorlatot szerezni, a mindoroi egyházi bíróság felállításához.

Azonban, 1977-ben végül mégis Rómába helyezték, az Általános Rendfőnökség nemi továbbképző házába, lelki igazgatónak. E feladat megkezdése előtt Perugiába ment olasz nyelvet tanulni. 1978-tól két évig a római Szent Péter Kollégium spirituális igazgatója, ahol Európán kívüli, főleg afrikai egyházmegyés papok és kispapok képzése zajlik. Ez idő alatt a karmeliták római egyetemén, a Theresianumban lelkiségi teológiából licenciátusi tudományos fokozatot szerzett. 1980-tól 6 éven át a római általános rendfőnökség rektora. Ez a hivatal a generalícia esetében nem is házfőnöknek, hanem tartományfőnöknek számít. 1986-tól az észak-itáliai Dél-Tirolban, bolzanoi ház (Bozen) házfőnök-helyettese 1989-ig.

Werner atya 1992-ben tért vissza Magyarországra, Kőszegre, hogy segítsen a magyar rendtartomány újra élesztésében. 1993-tól Novajban, (Eger mellett), majd 1994-től Kőszegen novíciusmester 1998-ig, majd 2004-től 2007-ig, ezután pedig novíciusmester-helyettes 2010-ig. Emellett a szolgálat mellett kisegítéseket végez, plébániai, közösségi és egyéni lelkigyakorlatokat vezet főleg szerzetes-nővérek, például domonkos, karmelita, angol kisasszonyok, iskolanővérek stb. valamint papok és kispapok számára mind magyar, mind német nyelven. Élete utolsó éveiben mindennapos misézője és lelkivezetője volt a kőszegi domonkos nővéreknek.

Élete utolsó éveiben, bár sohasem panaszkodott, egészségi állapota fokozatosan romlott. 2016 szeptemberében, több orvosi beavatkozás után, lassan, lassan be kellett látni, hogy a kőszegi Missziósház és személyzete már nem képes szakszerűen ellátni. Ezért a szombathelyi Római Katolikus Egyházi Papi Otthonban került elhelyezésre. Többet már nem tudott felkelni és egészsége egyre hullámzóbb lett. Ez év szeptemberének végén néhány napra kórházba került és megállapították, hogy veseelégtelensége miatt fáradtságos kezelésre szorulna. Ő nyilatkozatban kérte, hogy többet már ne vigyék kórházba, és semmilyen speciális terápiát nem akar, így csak pár napja maradt hátra.

Október 3-án délelőtt egy otthonbeli atya bement hozzá, és együtt imádkozott vele. Meglepődött, Jóska atya milyen erővel vett részt az imádságban és milyen hangosan énekelte vele a „Salve Reginát”. Mikor Werner atya magára maradt, néhány perc múlva elaludt, majd álmában hangos zihálásba kezdett, mely úgy negyed órát tartott. Ezután ½ 1 körül csendesen elpihent az Úrban.

Tóth Zoltán SVD