Elhunyt Vilmos atya

2021. január 18-án reggel, a szombathelyi papi otthonban elhunyt Vilmos atya. Az Isteni Ige Társasága magyar rendtartományát 1990-ben – mondhatni – újraalapító provinciálisa, P. Hirth Vilmos SVD május 26-án ünnepelte papszentelésének 60. évfordulóját.

P. Hirth még csak tizenhat éves volt, mikor 1948-ban, miközben ő Kőszegen a missziósház biztonságát élvezte, családját az utolsó rokonig kitelepítették Kelet-Németországba, és így ő teljesen magára maradt. Két évvel később a társaság elvesztette otthonát, a missziósházat is. Istent azonban nem lehet elveszíteni, így történhetett, hogy az államtól visszakapott pannonhalmi gimnázium befogadta őt is sok társához hasonlóan. Majd a katonaság után az Egri szeminárium kispapja lett. Másfél évvel később, 1956 decemberében csatlakozott ausztriai rendtestvéreihez. A következő évben találkozhatott újra édesanyjával, akivel már kilenc éve nem látták egymást. Édesanyja addigra elveszítette azt a kis magyar nyelvtudását, amije volt, ő pedig elfelejtette gyermekkora sváb nyelvét. Mikor végre szemtől-szembe álltak csak ölelni tudták egymást és sírtak.

Vilmos atyát 1960-ban szentelték pappá, több magyarral pl. Szabó Imre és Zsoldos Imre atyákkal együtt. Ezt követően két évet működött Münchenben, mint káplán, majd ez után indulhatott el a rég várt misszióba, Paraguayba, ahol harminc évig működött. Előbb Encarnaciónba került, mint káplán és tanulta a spanyol nyelvet, majd Asunciónban volt plébános, és a helybeli Wiesen püspök mellett titkár, később pedig, mint püspöki helynök.

Plébánossága idején helyreállította és felfejlesztette fővárosi plébániáját, melyet iskolával is ellátott. Emellett három árva indián lánykát is felnevelt, mint „pótpapa”, kiket az ajtaja elé tettek le. A püspökváltás után továbbra is maradt helynök az új főpásztor mellett, aki ezzel kifejezte elégedettségét munkájával. A 80-as 90-es évek fordulóján fellebbent az gondolat, hogy őt is megtennék püspöknek, de a kelet-európai rendszerváltás más isteni hívást mutatott meg számára.

Vilmos atya és P. Gaál Jenő a két paraguayi magyar verbita majd hatvan évesen, mikor mások már a nyugdíjon gondolkodnak, elöljárójuk bíztatására belevágott saját hazájuk újraevangelizálásába, és rendjük újra felépítésébe. Újra mindent feláldoztak a még igen bizonytalan kelet-európai helyzetben. Vilmos atya 1992-ben érkezett, és P. Becherer András atyától vette át a tartomány irányítását, hogy azt tizenkét évig vezesse. Visszaszerezték társaságunk ingatlanjait, helyreállították a kőszegi rendházat, felépítették a budatétényi missziósházat, majd a mellette álló Szent Arnold Lelkigyakorlatos Házat, elindították a Cursillo mozgalmat, és a bentlakásos lelkigyakorlatok lehetőségét mind papoknak, mind civileknek, valamint helyet adtak különböző katolikus-keresztény vallásos szervezetek és mozgalmak gyűléseinek.

Vilmos atyánkért a gyászmisét január 27-én, 10 órakor mutatjuk be, a Jézus Szíve-plébániatemplomban. A végső nyugalomra helyezés ezt követően lesz a városi temetőben.

„Imáidban járj közben értünk, hogy tudjunk mi is ilyen hűségesek, lenni Urunk akaratához, és ilyen szorgalmasan dolgozni rajta!” Nyugodjon békeségben!